Egészségügy

Egészségügy


Fogyókúra
Kívácsi vagy, hogy mennyit kell enned, hogy csökkenjen a testsúlyod?
www.vitalist.hu


Egészségügy, én így szeretlek!

Milyen jó is nekünk, hogy ilyen remek egészségügyi szolgáltatásokat vehetünk igénybe! Hiszen annyit fizetünk érte! A bérünk jelentős része erre megy el, de megéri az árát! Az egészségügyi dolgozóink túlfizetettek, így igazándiból örömmel végzik a munkájukat még túlórában is, hisz társadalmunk megbecsült tagjai ők! Na persze túlórázásra semmi szükség, hisz anyagilag nincsenek is erre rászorulva, illetve messze földről sereglenek is ide a jelentkezők, így a területen mindenhol túlfoglalkoztatás van a remek feltételek miatt. A rengeteg jelentkezőből minden pozícióra csakis a legjobb szakembereket alkalmazzák, így a szolgáltatás minősége is igen magas. És a hálapénz, vagy a várólisták? Azok mik? Én nem is tudom, hogy ezek mit jelentenek. Tudja valaki?

Realitások

Ugye milyen szép is lenne, ha a beveztőben vázoltak valóságosak lennének! Sajnos azonban fentiektől igencsak messze állunk. És nem, én nem tudom a megoldást. Illetve tudom. Komoly(!) béremelés az egészségügy minden területén. Ez magával hozza a minőség javulását is, és ha javul a minőség, azaz a munkafegyelem, akkor akár lehet racionalizálni is. De magánszemélyként egyáltalán nem látok ebbe bele, és azt sem látom, hogy az erre használandóplusz pénzeket honnan lehetne elvenni.

Azt látom csak, hogy stadionra például futja, és még lehetne sorolni a valóban igen fontos kiadásokat, melyek nélkül nem nemzet a nemzet! Amúgy mondtam már, hogy: "Bajszos népünk győzni fog!"?

Szóval mivel a komoly megoldási javaslatokhoz én alulfizetett vagyok, így inkább felsorolnék pár megtörtént esetet, melyek éppen velem estek meg, amikor kialakult egy igen kellemes gerinc-sérvem.

Az én egészségügyi történetem

Én alapvetően bízok az egészségügyben, így azt gondolom, ha bajom van és korházba megyek, akkor ott meg fognak gyógyítani. Persze azért a földön járok, így benntfekvés esetén nem várok el kaviáros szendvicset uzsonnára. De nézzük sorra, velem hogyan esett a dolog.

Körülbelül két éve megemeltem magam, ami az ülő életmódommal párosulva komoly gerinc-problémához vezetett. Konkrétan úgy fájt a hátam, hogy besza-behu. Elvánszorogtam először a körzetihez, ahol kínlódva leültem három órás sort, és kaptam beutalót, meg némi féjdalomcsillapítót. Aztán időpontot kértem a reumatológiára, ahova két hét múlva be is jutottam. Ott szintén vártam vagy három órát, mire sorra kerültem, majd a doktor úr közölte velem, hogy remek gyógyszert szedek, csak így tovább! Szedjem csak, a viszont látásra. Ja, és esetleg menjek el gyógytornászhoz.

Hm...

Még szerencse, hogy akkor nem volt túlságosan komoly bajom, és mivel a gyógyszerektől a fájdalom múlt el tudtam kezdeni mozogni, meg a gyógytornát is végigjártam, így némileg helyrerázódott a hátam. Legalábbis élhető lett.

Aztán körülbelül egy évre rá megint bajba kerültem. Mivel addigra már egészen jól voltam, nem is gondoltam túl sokat a hátamra, így bevállaltam egy kis trambulinozást. Hát nem kellett volna! Megint lett nagy besza-behu! Annyi volt a különbség a korábbiakhoz képest, hogy most már - amellett hogy lezsibbadt a lábam - a bénulás tünetei is jelentkeztek. A bal lábfejem már alig mozgott. Eléggé megijedtem, így utánaolvasgattam a neten, hogy ez mit is jelent, és arra jutottam hogy ez a lábfej-mozgatási nehézség a tolószék előtti legutolsó tünet!

Ijedtemben a körzetit már rutinosan kihagyva, kapásból a reumatológián jelentkeztem időpontért. Mivel így is-, úgy is sokat kell ott várnom, nagy naívan azt gondoltam, hogy az esetemre való tekintettel talán normális időpontot kapok, és nem kell heteket várnom az orvosi diagnózisra. Nos tévedtem. A tolószék rémével a fejem felett három hetet kellett várnom, akkorra kaptam ugyanis időpontot. Közben alig bírtam járni, vagy egyáltalán felkelni az ágyból. Köszönöm szépen!

Kínomban elkezdtem csontkovácsokhoz, meg egyéb kuruzslókhoz járni, akik a pénzemet ugan nagyon kedvesen elvették, aranyosan beszélgettek is velem meg minden, de lósz*rt sem segítettek. Időközben egyszer annyira fájt már, hogy kénytelen voltam bemenni az ambulanciára, ahol egy orvos - aki kicsit mérges volt rám, amiért megzavartam az aszisztens befűzésében - megnézett, felírta a papíromra, hogy már alig mozog a lábam, aztán hazaküldött. De hát értem én, hogy ez nem az ő dolga. Én csak egy rémült beteg ember vagyok, ő meg csak egy orvos. Semmi köze hozzám.

Így telt el végül szépen lassan a három hét, mire bejutottam a reumatológiára. Mondjuk itt is kárnak vártam a csodát! :( A doki elolvasta a korábbi papírjaimat, és meghallgatta, hogy már három hete nem mozog a lábam, majd megállapította, hogy porckorong-sérvem van, és felírt egy kis fájdalomcsillapítót meg gyógytornát, végül a dolgomra küldött. Ja még kért nekem egy időpontot MR-re, hogy ne csak tapogatózzon, hanem tisztán lássa mi is van a hátammal. A gond ezzel csak az volt, hogy márciusban jártunk, az MR-en pedig novemberi időpontot katam.

Vicces ugye? Hát nem. És ha közben lebénulok? Hát persze, hogy az én bajom, minek emelgettem.

De a dolog végül nem sült el olyan rosszul, mint ahogy indult! 

Irtózatos szerencsémre ugyanis egy gyógytornász, egy McKenzie terapeuta költözött a szomszédomba, akivel elbeszélgetve azonnal megnézett, és kapásból egy kollégájához irányított, aki direkt a hátproblémákra szakosodott. Az első beszélgetésünk után pár nappal már ott is voltam, és végre szakszerűen megnézett valaki, és amellett hogy messzemenően tájékoztatott a bajomról, még segített is. Azaz körülbelül két hónapnyi irányított tornával helyrekapta a porckorongsérvemet. Ugyan mindez már nem az SZTK világa, de az egész mégis csak töredékébe került a korábban kuruzslókra költött pénzemnek.

Csattanó a végére, hogy mire az MR-re bejutottam, addigra - ha nem is tünetmentes - de nagyjából gyógyult lettem. A porckorong-sérvből persze nem lehet meggyógyulni, de kis odafigyeléssel együtt lehet vele élni! Szóval letelt a nyolc hónap bejutottak az MR vizsgálatra. Másnapra meglett a lelet, amit átvittek a reumatológiára. Én meg kértem egy időpontot, megintcsak nagy naivan arra gondoltam, hogy a doki megnézi a leletemet, és bár már "jól" voltam, hátha abból mégis lát majd valamit.

Nos egy hónapra rá kaptam is időpontot. Ennek pedig az volt a története, hogy be kellett jelentkeznem időpontkérésre is! Egy hetet kellett várnom ugyanis arra, hogy kaphassak egy nyamvadt időpontot. ;) És mivel ilyen hosszú időt kellett már megint várnom a vizsgálatra, így direkt rákérdeztem, hogy bemenjek-e a leletért, nem lesz-e gond hogy addig nekik kell őrizni. A válasz ez volt: "Nem, nem gond, mindig így csináljuk! Sőt, jobb is ha itt van, mert innen biztos nem veszik el, itt van minden lelet az polcon, ha jön csak levesszük a magáét, és megnézi a Doktor Úr! Magánál meg esetleg csak elkeveredne!".

Egy hónap múlva persze már nem volt sehol a leletem. Pedig csak aláírásokkal szignózva adogathatják egymásnak, mégis elveszett! Hogy hova tűnt? A válasz az volt, hogy a nevem olyan gyakori, biztos elvitte egy másik ugyanilyen nevű beteg. Pf... Így persze semmi értelme nem volt annak, hogy egy hónapot megint vártam!

Ráadásul a lelet másolata - ami nekem kell, hisz esetleg egy rendes orvoshoz is el szeretnék menni - 3000Ft lett volna hivatalosan. Már a határán voltam, hogy menjek panaszt tenni a betegvédelmi központban, vagy hol, amikor utánam szóltak az MR-ről. Megbeszélték a főorvosukkal, és csinálnak nekem egy lelet-másolatot ingyen, hisz nem én kevertem el, hanem a reuma-osztály. Hát vannak még ebben a mi rothadó egészségügyünkben barátságosan működő részek is!

Porckorong-sérv

Mint aki ennek a betegségnek egy elég komoly változatát átélte a következőt tudom javasolni:

Mindenek előtt a hivatalos út, tehát szakorvos, MR, röntgen, SZTK gyógytorna, meg amit a doki mond.

Azonban képezzük magunkat is a témában, és keressük az egyéb megoldásokat is. Meggyőződésem, hogy rajtam például a McKenzie torna segített, és enélkül ma tolószékben ülnék, vagy már megműtöttek volna. Így viszont, bár heti 4-5 alkalommal tornázok vagy harminc percet - ami amúgy sem árt -, de nem vágta fel senki a hátamat!



További érdekes tartalmak
Alma Együttes
Bankok
StarCraft
Weblapépítés
Művészet
Női sofőr
Tie bonding
Rulett reklám





Kiemelt oldalak
Mesék gyermekeknek
FotoRace - képértékelés
Vitalfood, étrendtervező
Utazás Okosan
Levelezőlista Okosan



Facebook







www.canga.hu :: Toplista :: Statisztika :: Bannercsere ::