Nemrégiben a gyerekem elkezdett nyaggatni, hogy ragasszak meg neki valami nyakláncot vagy mit, és akkor kellett rájönnöm a néhány éve még megszokott ragasztókat már nem is lehet kapni. Vagy csak nagyon eldugott kis helyeken.
Annak idején volt ugye a technokol rapid ragasztó, ami majdnem mindenre jó volt, és volt az átlátszós ragasztó (cellux), ami a maradékot is megragasztotta. Egy haverom még a törött kerékpárvázát is átlátszós ragasztóval erősítette meg. ;)
Később megjelentek a pillanatragasztók is, melyek hihetetlen híg kiszerelésben még hihetetlenebb kötésidővel rendelkeztek. Ennek a következménye természetesen az azonnal szerteszét folyó ragsztóanyag, ami egyből össze is ragasztotta az ember ujját. Utána órákig összetapadt ujjal lehetett mászkálni.
Mára viszont megváltozott a helyzett. Mintha láttam volna még egy-két helyen technokolt is, de az már nem a régi. A jó öreg piros tubus helyett mintha már sárga lenne, és gondolom a tartalom is megváltozott. És megjelentek a golyós ragasztók is, amikkel úgy kell ragasztani, mintha csak filctollal rajzolnánk.
A pillanatragsztók fejlődése viszont szemmel látható a mai jófajta ragacsok már nem olyan hígak, és a kötési idejük is normálisabb. A korábbi - valóban pillanatok alatt száradó - ragasztókkal ellentétben a maiak már kicsit lassaban kötnek meg, így végre van idő összeragasztani az összeillesztendő dolgokat. ;)
Manapság már gyakorlatilag mindent mindennel össze lehet ragasztani. Léteznek direkt fémragasztók, faragsztók, üvegragasztók, stb. De akár még szivacsot is ragaszthatunk!
A ragasztóanyagok tartóssága, és erőssége is megdöbbentő lehet. Nemrég találtak olyan ragasztott rómaikori fémtárgyakat, melyeket az eddig eltelt közel kétezer év viszontagságai sem oldottak fel. Ráadásul a megfelelően kiválasztott ragasztóanyagok nagyobb terhelést is képesek elviselni, mint a csavarozásos technikák. (pl. egy fémkábel két végét megfelelően összeragasztva erősebb szerkezetet kapunk, mintha csak csavarokkal rögzítettük volna össze)
