StarCraft

StarCraft


Fogyókúra
Kívácsi vagy, hogy mennyit kell enned, hogy csökkenjen a testsúlyod?
www.vitalist.hu


Ugye senkinek sem kell elmondanom, hogy mi is az a StarCraft? Ugye nem!? Merthogy ez egy olyan játék, ami szerény véleményem szerint a mai világban része az alapműveltségnek!

A Blizzard játéka olyan híres lett, hogy Japánban külön TV csatorna van arra, hogy a StarCraft mérkőzéseket közvetítsék. Szóval legalább azt illik róla tudni, hogy egy számítógépes startégiai játék, melyben három faj küzd egymás ellen, az emberek, a zergek, és a protossok. A játék legfőbb erénye, hogy nem csak egyedül lehet játszani, hanem több játékos is küzdhet egymás ellen. Egy-egy játék a résztvevők ügyességétől, és a pálya méreteitől függően néhány perctől pár óráig is eltarthat. Az első rész sikerén felbuzdulva a Blizzard összedobta már a második részt is.

Röviden erőforrásokat kell gyűjteni, hadsereget és bázist építeni, majd a katonákkal legyőzni az ellenséget, aki éppen valami hasonló huncutságon töri a fejét. A játék sztorija is remek, így egyáltalán nem unalmas a single játék sem.

Én személy szerint vagy tíz éve játszottam rengeteget a StarCraft-al, így nekem akkoriban még csak az első rész jutott, így most arról fogok írni. Erre a játékra ráment két év az életemből. A mostanában megjelent második részben még nem ástam elmagam eléggé, és kétséges hogy valaha is lesz rá lehetőségem. Sajnos az életemnek már nem azt a szakaszát élem, amikor van időm naphosszat játszani. Pedig de jó is volna! :(

StarCraft tapasztalatok

De hogy visszatérjek a lényegre, a StarCraft egy igen remek játék. Amikor megismerkedtem vele elsőre csak a küldetésekkel voltam képes eredményesen játszani. Amikor a gép ellen próbáltam gyakorló pályákon játszani, annak mindig csúnya vége lett. Viszont annyira megragadott a játékélmény, hogy fogtam magam és megtanultam rendesen játszani. Sokat tanulmányoztam a gép stílusát, és próbáltam követni. Sokáig gyakoroltam ugyan, de a végére mindezzel olyan szintre jutottam, hogy egy normál pályán 2-4 gépi ellenféllel könnyedén elbántam egyedül. Egy megfelelően összeállított pályán (ahol szigetről indulhattam), pedig akár 7 gépi ellenféllel is megbírkoztam.

Mondanom sem kell, hogy készítettem saját pályákat, és saját küldetéseket is, hisz remek szerkesztőprogram is volt a játékhoz mellékelve.

Illetve miután már mindent eléggé megismertem, elkezdtem az ismeretségi körömet is "fertőzni", hiszen játszópajtásokra volt szükségem. :D Volt hogy sikerült elég nagy bandát összehozni, és gyakran előfordult, hogy nyolcan is játszottunk egy pályán! Csapatokban, vagy mindenki mindenki ellen.

Azonban sajnos csak alig pár emberrel találkoztam, akik tényleg megértették a játék lényegét, és méginkább sajnos, hogy csak egyetlenegy ellenfelem volt, akitől tanulni is tudtam. De menjünk csak sorjában!

Zerg

Persze hogy mindenki az emberekkel, azaz a terránokkal kezdi. Én se voltam ezzel másként. De hamar rá kellett jönnöm, hogy nekem az nem való. Hamar áttértem a protoss-ra, amivel bármilyen nehéz helyzetből ki tudtam vágni magam. A protoss eleganciája, és ereje meggyőző volt. Ugyanakkor egy idő után kissé unalmassá is vált.

Ekkor tértem át a zergekre. A zerg nem ügyes mint a terran, és nem is elegáns mint a protoss, sőt véleményem szerint az egyes katonatípusokat külön-külön összehasonlítva igencsak gyenge. Azonban a nagy előnye, hogy gyorsan fejlődik, és rengeteg egységet lehet igen hamar előállítani. És így egy változatos egységekből álló zerg tömeg már felveszi a versenyt bármilyen hadsereggel. A zerg hadviselés a véremben volt!

Összességében ha esélyt akartam adni egy nagyon kezdő ellenfélnek, akkor jellemzően terran-al játszottam, ha élvezettel akartam elkalapálni valakit, akkor a zerget választottam (vagy csak úgy általában is ezt), és ha nyerésre játszottam egy erős ellenféllel szemben, akkor néha a protossra esett a választásom.

Szóval a terran egységek nem lopták be magukat a szívembe, számomra túl sok macera van velük. Nagyon ügyes dolgokat tudnak, és a tank az felülumulhatatlan, de valahogy mégsem voltam képes megfelelően kezelni ezt a fajt.

Földön, levegőben

Ha már a levegőben kell harcolni, akkor lemaradtál a győzelemről! Akkor már csak arra van esélyed, hogy utolérd magad. Zerg játékosként minden esetben próbáltam már a földön eldönteni a játszmát, és ha ezzel megvoltam, csak akkor kényelmesedtem el, és mentem fel nyugodtan a levegőbe. Amíg az ellenfelem küszködött, addig én nyugodtan fejlődtem.

A taktikám általában az volt, hogy az elején folyamatos rush-okkal olyan sokk-hatás alatt tartsam az ellent, hogy a fejlődésre csak a védekezés után tudjon gondolni. Így védekeznem általában nem is nagyon kellett. Emiatt szerettem meg a zerget, hisz a zerg egységek - bár nem érnek sokat - annyian vannak, hogy könnyedén lehet ütőképes támadásokat indítani egyszerre több irányból is.

Azonban be kell látni, hogy a levegőben egy kifejlett protoss hadihajófolattával szemben nemigen lehet mit felvonultatni. Egy ilyen sereg egyetlen gyenge pontja, hogy csak akkor "legyőzhetetlen", ha egy helyen tömörül minden erő, így egy fürge elleség kikerülheti, és a frontális támadás helyett lassan felőrölheti a bázisokat, és végül magát a flottát is. Mindenesetre ha protoss ellen játszik az ember, ezt az állapotot mindenképpen érdemes megelőzni!

Emlékezetes ütközetek

Már talán egyértelmű, hogy ez a leírás nem egy útmutató a játékhoz, hanem inkább csak nosztalgiázgatás. Így mivel mással is folytathatnám, mint néhány emlékezetes ütközet leírásával. ;)

Elsőként egy háromszemélyes csata, amelyben két cimborám (mindketten terran) ellenem összefogva próbálta legyűrni az én dicsőséges terran seregemet. Amiért ez a játszma emlékezetes, az az a momemtum, amikor is a pályán az egyik felderítő ghost-om talált egy hatalmas összevont ellenséges sereget. Repülők, tankok, stb. stb.  Ott álltak, és lestek. Illetve ment a gyártás ezerrel, mert a területre folyamatosan ömlött a felszerelés. Mindkét ellenfelem szorgalamas kattintgatta a gyártósorokat.

Én addigra a tömeggyártás helyett egész másra koncentráltam, aminek ezen a ponton be is érett a gyümölcse. "Atomot a disznóknak!" felkiáltással a közel fél órán át gyártott iszonyatos, és mindent elsöprő sereg 10 másodperc alatt eltűnt a semmibe. ;) Igaz egyszerre kb. négy bombát dobtam le, mert akkor területet kellett megtisztítani, de ezzel a húzással nyertem is. Ezután már lényegi ellenállás nélkül tudtam lenyomni őket.

A második emlékezetes csata egy igen jó terran játékos elleni küzdelem volt. Vele sokat játszottam, és elég jól kiismertük egymás húzásait. Általában minden játékunk úgy végződött, hogy kialakult egy frontvonal -egy mészárszék, ahova öntöttük a sereget - valahol a kettőnt fő bázisa között félúton. Ez a vonal megmerevedett, és ezután az nyert akinek több volt a nyersanyaga, tovább tudta önteni az egységeket erre a pontra.

Mivel némileg gyorsabban kattintgattam a kománál, így a mellékszálon futó kisebb csatákat a nyersanyagért általban sikerült megnyernem, így ellenfelem általában csak a közelébe tudott jutni a győzelemnek, de el nem érte. Azonban igen komoly szaktudása volt a terran egységek irányítása terén, így ellene kizárólag protossal mertem játszani. És bár a hadiszerncse általában nekem kedvezett, azért bátran ki merem jelenteni, hogy mindkettőnk számára élvezetes ütközeteket vívtunk!

Egy ilyen ütközetben esett meg, hogy a csatamezőn - ami valóban egy nagy mező volt - éppen a már kialakult mészárszék utánpótlásán fáradoztunk, amikor képes volt egy tankot letenni a csatamező közepén valami romos oszlop tetejére. Ez azért volt számomra igen kellemetlen, mert én még csak a zealot-oknál tartotam, így repülőim nem voltak. Csapatszállítom sem volt, de ha lett volna sem tudok vele mit kezdeni, mert olyan kis helyre tette azt a tankot, hogy mellé már nem fért semmi. Néhány dragonom ugyan szaladgált már a pályán, de azokkal könnyedén elbánt. A vége az lett, hogy a frontvonalat ezzel a frappáns lépéssel áttörte, és megindult abba az irányba, ahol a bázisomat sejtette. Szerencsémre azonban tévedett az iránnyal, és nem talált meg, így volt időm újraszervezni a seregem, és egy új frontvonalat kialakítani.

A következő csata egy rengeteg szigetből álló pályán esett meg velem, ahol két csapatban játszottunk, hárman három ellen. Mindkét csapatban volt egy-egy erősebb játékos, és két-két kezdő. Az elleséges "erősember" terrannal játszott, és zerggel, a többiekre nem emlékszem, de ők vegyesen mindenfélével. Az első leendő alkalommal az egyik csapattársam bázisát beütötték, szegény éppencsak túlélte. Sikerült még időben átdobnom pár hidrát a területre, amik elegendő zűrzavart okoztak a kizárólag levegőbe támadó terrán egységek körében, hogy kénytelen-kelletlen félbehagyták a támadást, és szerelésre visszavonultak.

Én sem tétlenkedtem ezalatt, iszonyatos mutalisksereget gyűjtöttem, legalább 6-7 tucatot, és megindultam velük. Szegény beütött csapattársam, a lelkes újjáépítés közben csak azt vette észre, hogy besötétedik az ég a bázisa felett, ahogy átrepültem az ellen felé, így örömében el is szólta magát. A meglepetés ereje ugyan ellszállt, de sikerült megsemmísítenem a teljes ellenséges légierőt. Sajnos közben nekem is mindenem odaveszett.

Eközben a másik csapattársam aki protossal volt a zealotjait ide-oda pakolgatva a szigeteken egy hihetetlen hosszú, és esetlen háborút vívott egy terran-al, aki szintén csak esetlenkedett, de legalább minden élvezte a játékot!

Sajnos az én ellenfelem azonban hamarabb szedte össze magát, és ímmár kizárólag az én bázisaimra koncentrálva döntő csapást mért rám. Azonban újfent szerencsém volt! Bár lényegében csatát vesztettem, és a csapattársaim így egyedül maradtak, az ellenségem nem volt precíz! Egy ócska bázisomat nem találta meg egyből, így hagyta is a fenébe, és a többieket kezdte ütni. Azonban eddigre ők is megerősödtek, az "erősember" terran meg a velem vívott csatában legyengült, így igen lassan haladt a pusztításban. Azonban nem kétséges, hogy idővel felörölték volna a csapattársaimat.

Viszont engem nem olyan fából faragtak, hogy csak úgy feladjam. Mivel már senki sem háborgatott, azt hitték meghaltam, és nem is tudták hol bújkálok, így gyorsan újrafejlődtem. Még minkét csapattársam élt, amikor nekem már ismét ütőképes seregem volt. Gyorsan a csatába is küldtem őket, és a legerősebben támadott társam bázisa felett végül eldőlt a játszma. Az ellenség "erősembere" kifogyott a nyersanyagból. Persze nem azért, mert nem akart volna terjeszkedni, de hát mire észbe kapott, addigra már minden kristálymező mellett vagy zerg kólóniák álltak, vagy zerg őrszemek! ;) Ezután már szépen felőröltük őket!

Végére hagytam a legemlékezetesebb meccsemet. Emlékezetes, mert nyertem is, és vesztettem is egyszerre! A lényeg, hogy egy olyan sráccal játszottam egy az egy ellent, akivel korábban csak alig-alig futottam össze. Tudtam róla, hogy jó játékos, de igazándiból még nem ismertem ki. Annyit tudtam róla, hogy protoss-párti.

Gondoltam elég lesz ide a zerg is, így persze rush-okkal kezdtem. Megdöbbentő, de a második zergling rush után már nyertem is! Nem maradt semmilye, csak némi pénze, de nekem már úton volt a következő rush, és a bázisomon is volt már egy készenléti csapatom, ha valahol bújkálna. De persze nem bújkált sehol. Vesztett!

Na, mondom magamban, egy kis esélyt adok neki, úgyis van még időnk, szépen visszavontam a támadóimat, és elkezdtem hidrára, meg mutára gyúrni. Nagy volt a csend, néha oda-odaküldtem pár zerglinget, hogy ne unatkozzon, közben azon gondolkodtam, hogy terrant kellet volna játszanom, mert túl erős vagyok.

Aztán egyszercsak átjött hozzám egy sereg zealot-al. Persze simán lecsaptam, de mondanom se kell mennyire meglepett.Addigra én már az egész pályát ellenőrzésem alatt tartottam, így tudtam hogy csak 2-3 kristáyltelepe van. Gondoltam az egyiket felszámolom, nehogy túlságosan megerősödjön itt nekem, és ne tudjak majd játszadozni vele! :P

Összeszedtem a seregem, ami igencsak erőssé duzzadt már addigra, tucatnyi ultralisk, többtucatnyi guardian, stb., ahogy kell minden külön gombbal irányítva, és megindultam a bázisa felé. Ott ért a következő meglepetés. Katonája alig volt, csak pár templar, viszont ágyúból olyan sok, hogy nem láttam a végét. A templarokkal meg igen ügyesen szórta a villámokat. :( A nagy seregemmel lekaptam néhány ágyút, de érdemi károkat nem sikerült okoznom.

"Hát itt már nagyban kell játszani" gondolatm magamban, így stratégiát váltottam. Pénz volt dögivel, hisz az egész térképen én bányásztam, így vagy 20 központból elkezdtem rá önteni mindenfélét. Eközben párhuzamosan királynőkkel, meg egyebekkel próbáltam kibányászni a templárjait, meg úgy általában összezavarni. Sajnos nem sikerült. Hihetetlenül jól védekezett.

Ugyan hosszas viaskodás után az egyik - addigra kiürült bázisát - sikerült felszámolnom, de ez nem rázta meg. A védekezését nem sikerült megtörnöm. Sőt időközben a háttérben minden maximumra húzott, és elkezdett légiflottát építeni. Ugyan ekkor én még nem láttam, de ezen a ponton vesztettem el a játszmát.

Ahogy elkészült szépen kijött a számomra sérthetetlen bázisáról az anyahajóival, és egyszerűen szétkergette a seregemet. Sikerült egy újabb kristálytelepet is elfoglalnia, így ekkor már mindketten "korlátlan" erőforrásokkal bírtunk. Még egyszer sikerült ugyan visszazavarnom a flottáját a bázisára, de ez volt az utolsó hőstettem.

Ezután már összevont mindent egy kupacba, és így már olyan fölénybe került azon a ponton, ahol épp az anyahajói voltak, amit nem tudtam felülmúlni. Amerre csak ment, szépen leirtott a térképről. A végjátékban nekem már csak 1-2 bázisom maradt, amit ha letarolt keleten, akkor nyugaton húztam újra. Pénzem még volt dögivel, de nem tudtam elkölteni, és hiába is költöttem volna. Ha nagy keservesen le is szedtem pár egységét, fel se vette a veszteséget, azonnal pótolt mindent.

Itt már csak az időt húztam, de nem adtam fel. Sajnos ezt ő is észrevette, és elkezdett mindenfelé ágyúkat telepíteni, így már nem tudtam elslisszolni sem előle. A játszmát végül nem fejeztük be, mert így is vagy két órán át gyűrtük egymást, de így esett meg, hogy nyertem is meg nem is, és végül egyik sem! Akárhogy is, ez volt életem legizgalmasabb és legtanulságosabb játszmája!

A StarCraft lényege

Szerintem! A játszmát mindig az nyeri, aki gyosabban reagál. Van is erre egy mérőszám, ami azt mutatja, hogy egy másodperc alatt hány akciót tudsz indítani. Azazhogy képes vagy-e egyszerre több fronton is támadni? Miközben a te bázisodat is támadják, és azt eredményesen véded? És a leghevesebb csatában is tudsz arra koncentrálni, hogy a gyártósorok ne álljanak le? Mindehhez nagyon gyorsan kell kattintgatni!

Aki felteszi a kezét, hogy "Ááááá! Ezt már nem lehet követni!", az vesztett. Minél hamarabb katona, minél ügyesebb kontroll, annál biztosabb a siker.

Szóval gyerünk mindenki StarCraftozni! A StarCraft 2 még annál jobbnak tűnik, mint az előző verzió! Csak ki kell próbálni!



További érdekes tartalmak
Maroevich Zsolt
Tie bonding
Donate a car
Hírek
Alma Együttes
Művészet
Flash játékok
VV Alekosz





Kiemelt oldalak
Mesék gyermekeknek
FotoRace - képértékelés
Vitalfood, étrendtervező
Utazás Okosan
Levelezőlista Okosan



Weblapépítés







www.canga.hu :: Toplista :: Statisztika :: Bannercsere ::